Sziasztok!! Érkezik az idei év első fordítása és ezáltal folytatódik a Szilánkok háza 2016-ban is! A cimkékre kattintva egyébként elolvashatjátok, amit eddig fordítottam a könyvből. Már az 55. oldalnál járunk, szerencsére jól haladok. Jó szórakozást mindenkinek!

"Én pedig mostanában eléggé túlterheltem magam ezekkel a bűbájos dolgokkal, még az állásomat is otthagytam. Ez persze jó dolog, mert ezt szerettem volna csinálni, de természetesen még mindig vannak kétségeim, hogy hátat fordítottam a múltamnak. Hiányzik a munkám és azok az emberek is, akiknek segítettem szociális munkásként. Szeretek segíteni az ártatlanoknak boszorkányként, de hiányzik, hogy szociális munkásként segíthessek nekik."

Piper és Phoebe csendben maradtak egy pillanatig, ezzel beismerve, hogy amit Paige mond az mind igaz. Felelősséggel tartoznak azért amit csinálnak és a végzetük, hogy megvédjék az ártatlanokat a gonosztól. Mind azon vannak, hogy megtalálják az egyensúlyt a normális és a természetfeletti élet között. És néha bizony túl nagy a nyomás.

Vajon mikor lépték át azt a határt, amikor hátat fordítottak az őseiknek?

És még ha ez így is történt, vajon mit tudnak tenni annak érdekében, hogy mindez megváltozzon. Vajon örökre száműzve lesznek a saját otthonukból?

Mielőtt bármit is átgondolhatnának, hatalmas fehér fény jelenik meg előttük. Leo volt az - végre ő is megérkezett.

"Remekül tudsz időzíteni." mondta Piper miközben megölelte és megcsókolta Leót. "A ház egyszerűen megőrült."

Leo bólintott. "Hallottam. Odafent is hallották. Épp erről beszéltem velük."

Phoebe komolyan nézett Leóra. "Tehát.... az, hogy egész délután odafent voltál az most akkor jó vagy rossz dolgot jelent?

folyt köv.