És ahogy említettem, már folytatódik is a könyv fordítása, nézzük hogyan halad tovább a történetünk. Jó szórakozást mindenkinek!

"Idefent minden teljesen normális." mondta Paige csípőre tett kézzel. "Hogy lehetséges ez?"

Phoebe körül nézett a szobában, majd a könyv felé vette az irányt. "Szeritnem a könyv kialakított egyfajta biztonsági zónát."

"Tehát azt mondod, hogy itt biztonságban vagyunk, de nem mehetünk le a padlásról egészen addig amíg ki nem találjuk mi okozza ezeket a dolgokat?" kérdezte Piper. "Nem éppen ideális megoldás." 

"Bármikor kiteleportálhatunk ha szükség van rá." emlékzetette Paige. "Csak el kell kerülni a ház többi részét."

Piper a szemeit forgatta. "Otthon, édes otthon." Letette Wyattet a földre, majd ő is a könyv felé vette az irányt. "Fogalmam sincs mit kellene keresnünk." mondta, miközben a könyvet lapozgatta.

"Én tudom. Vagyis, már átnéztük az egész könyvet, amíg nem voltatok itthon Wyattel." mondta Phoebe.

Piper egy kicsit hátrébb lépett a könyvtől, majd az ég felé nézett. "Kellene egy kis segítség idelent." mondta.

A lányok általában mindig kaptak egy kis segítséget a Nagyitól vagy anyukájuktól, amikor nem találtak valamit a könyvben. Azonban nem mindig tudták hogyan is kérjék ezt a segítséget.

"Senki? Hahó!" gúnyolódott, majd odalépett a könyvhüz és mintha valami mikrofon lett volna megütögette óvatosan. "Működik ez egyáltalán?"

Végül a könyv elkezdett lapozni magától és megállt az egyik oldalnál. Paige maga felé fordította a könyvet.

"Köszönjük." mondta Piper. "Miért volt ez most ennyire nehéz?"

"Mit mond?" kérdezte Phoebe izgatottan.

folyt köv.