Sziasztok!! Szép Vasárnap délutánt kívánok mindenkinek. Végre itt az ideje a könyv folytatásának. Úgy gondolom kezd egyre érdekesebb lenni a történet, nem tudom ti hogy vagytok vele, de én már alig várom, hogy fordíthassak belőle nektek és megtudjam hogyan folytatódik a történetünk. Jó szórakozást mindenkinek!

Ami pedig a Galériát illeti, ne aggódjatok a Sosugary már válaszolt, hamarosan jó lesz a fejléc.

"Lábak is kellettek volna neki, uszony is, hang és a herceg is." mondta Paige. Piper ezen ismét nevetett. Csak úgy mint Prue, Paige és elég független és határozott jellem volt. Nem igazán értett egyet azzal, hogy nem kaphatnak meg mindent az életben. Éppen ezért dolgozott olyan keményen és próbálta megtalálni az egyensúlyt, a család, varázslat és a kapcsolatok között. 

"Biztosan nagyon szerették volna egymást, Prue és Paige." állapította meg Piper, miközben egy hatalmas gombócot érzett a torkában. Nem volt olyan nap, hogy ne hiányzott volna neki a testvére. Mennyivel más lenne most az életük, ha ők négyen együtt nőnek fel.

"Hát, azt hiszem ezt már sosem tudjuk meg." gondolta Piper.

"Láttad a herceget?" kérdezte a fiatal Phoebe kíváncsian, mosolyogva. "Igen, Phoebe mindig is oda volt a fiúkért." állapította meg Piper, majd becsukta az ajtót. Egy kicsit megrázta a fejét, hogy visszatérhessen a valóságba.

Legalább vannak dolgok amik nem változnak.

Phoebe a lépcsőn találkozott Piperrel. "Furcsa, nem igaz?" kérdezte.

"Um, igen egy kcisit az." értett egyet Piper. "Nem csodálom, hogy Paige annyira felzaklatta magát."

"Igen, gondolj bele, ha téged ennyire megzavartak azok a képek, akkor milyen lehetett Paige számára." kérdezte Phoebe. "El sem tudom képzelni..." mondta Piper.

"Oké, nem tudom honnan jöhet ez az egész. Először a fürdő, aztán a kaja, most pedig Paige szobája. Mit tegyünk?" kérdezte Piper.

folyt köv.