Sziasztok!! Egy kicsit haladni szeretnék a könyv fordításával, hiszen már a 43 ezért úgy döntöttem, hogy ez lesz a mai frissítés tárgya. Mindenkinek jó szórakozást!

Piper nem igazán ezt a látványt várta - vajon miért változott át hirtelen Paige szobája? - de Pipert nem ezek a különös dolgok zavarták. Ez a jelenet jellemezte leginkább Piper gyermekkorából a legtöbb esős Szomatot. Kivéve egy dolgot.

Az ágy lábánál Paige is ott volt, aki vidáman játszadozott a babaházzal. Paige, akinek a létezéséről abban az időben még nem is tudtak a lányok. 

Valaki - vagy inkább valami - szórakozik a Halliwell lányok múltjával és ez elég félelmetes volt. Piper most már értette, hogy mitől ijedt meg ennyire Paige. Ezek voltak a gyerekkori emlékei, melyet filmszerűen nézhetett meg ismét - csak az emlék ez alkalommal nem a valóságot tükrözte.

Azonban abban a pillanatban helyesnek érezték. És ez volt az az érzés, ami összezavarta Paiget és Pipert is.

"Nem hallom a mesét." kiabálta a fiatal Paige a padlón ülve miközben a babaházzal babrált. "Tudnád egy kicsit hangosabban olvasni?"

"Természetesen drágám." mondta a Nagyi, aki még csak meg se lepődött azon, hogy Paige is ott van. Lapozott egyet és folytatta az olvasást ez alkalommal hangosabban. Épp annál a résznél járt, amikor a kis hableány ellátogatott a gonosz tengeri boszorkányhoz azért, hogy lábakat tudjon szerezni magának.

"Feladta a hangját a hercegért?" kérdezte a fiatal Prue meglepődve."Ez ostobaság."

ezen már Piper is kuncogni kezdett. Prue mindig önálló volt. Habár volt tapasztalata a szerelem terén, elsősorban mindig is önmagában bízott és a testvéreiben.

folyt köv.