Sziasztok!! Az előző héten belekezdtem egy interjú fordításába, most érkezik is a folytatás, mindenkinek jó szórakozást!

- Mit gondolsz, hogyan fejlődött Piper az évek során?

- (Mosolyog) Oh, Istenem. Csodálatos változáson ment keresztül, hiszen az elején amikor emgismertük csak idegeskedett és aggódott. Ezek után pedig próbált mindig békét teremteni. Amikor pedig ő lett a legidősebb testvér, akkor tudtam, hogy egy kicsit olyanná kell alakítani, mint amilyen Prue karaktere is volt, csak azért mert fejlődött és mivel ha elveszítesz valakit, akkor egy kicsit átveszel az ő személyiségéből. Tehát egy kicsit összekevertem Piper és Prue személyiségét, és ezáltal megkaptam az arany középutat. És azt hiszem ennyi, nem vagyok benne biztos, de azt hiszem lényegében ennyi. (Nevet) Képes volt erős maradni, akárcsak Prue, megkapta az ő megoldóképességét, mégis megmaradt a jószívű és érzelmes Piper.

- Mennyire volt fontos számodra, hogy továbbra is ugyanazzal a lelkesedéssel alakítsd Piper karakterét? Egy kicsit belefáradnék, ha ugyanazt a karaktert kellene évekig alakítanom.

- Oh, igen. Rutionos leszel és ez az egy dolog, amivel megpróbálsz küzdeni az évek során, vagy az, hogy lusta legyél, mert elfáradtál. És egy elzárt környezetben vagyunk, sokszor el is felejted, hogy ezt le fogják adni a televízióban, mert annyira hozzá lehet szokni, hogy rutinosan csináljuk a dolgunkat. Amikor Rose Quentin Tarantionoval dolgozott, elárulta, hogy Quentin azt mondta neki, hogy elsírta magát azon a részen, amikor Leot le kellett fagyasztani. Egyszerűen elfelejtjük, hogy az emberek tényleg megnézik ezeket. Olyanok vagyunk mint a vonat, cska megyünk és elfeljtjük a külvilágot és a visszajelzéseket. Habár ez nagyon hízelgő is.

folyt köv.

FORRÁS: CHARMED THE OFFICIAL 2006 YEARBOOK