Az interjú 2006-ban készült Holly-val. Saját fordítás!!!

- Charmed magazin: Már hivatalos. Ez az utolsó évad a Bűbájos Bosziknak. Felkészültél rá?

- Még tagadásban vagyok. (Nevet) Nem igazán gondoltam még bele,hogy hamarosan el kell köszönni mindenkitől. Vannak itt barátaim, akik mindig is a barátaim lesznek. Elég nehéz,hiszen régebben nem sok rutin volt az életemben,fitalabb koromban. Anyukámmal sokat költözködtünk és igazán nem mondható ideális gyermekkornak az enyém. Tehát most 8 évig lenni egy helyen ugyanazokkal az emberekkel, ugyanaz a munka minden nap ez megtanított engem a stabilitásra. És ez egy kicsit fura lesz nekem.

- Hogyan változtatott meg téged a sorozat mint színészt és mint nőt?

- Nagy változás volt az életemben nyilvánvalóan. Találkoztam a férjemmel ( már exférje, 2012-ben elváltak.) gyermekünk született. Tehát nagyon nagy változást jelentett nekem. Semmi sem hasonlítható ehhez az időszakhoz, ezét is lesz olyan nehéz elbúcsúzni tőle. De természetesen az élet megy tovább. Finley megtette az első lépéseit, én pedig felvettem, és azt mondtam, hogy 'Ne,mit csinálsz? Máris elkezdtél járni?' Ez körülbelül ugyanaz a dolog. Tovább kell lépni. Az egyik ismerősömmel beszélgettünk ezekről a dolgokról, hogy talán lehetne majd később egy spin-off-t csinálni a sorozatból és arra gondoltam, hogy ez nagyon sok időt venne most el, és szükségem van arra, hogy egy kicsit anyuka legyek. Ez egy nehéz döntés nekem.  Egyrészről a munka mindig is megváltás lesz nekem, mert úgy érzem, hogy a karrierem kivitt a pótkocsi parkolóból és egy teljesen másfajta pótkocsiba tett. (Nevet) Pótkocsikkal dolgozom és pótkocsikban élek. Szóval nehé munkamániásnak lenni, és úgy tekinteni a munkádra, mint egy megváltás, amikor rájössz, hogy ott van a kisgyermeked, akinek sokkal nagyobb szüksége van rád, mint a forgatásokon bárkinek is. ÉS ez elég kemény eligazítás nekem, mert nem tudom, hogy hol lennék a színészet nélkül.Szóval ez remek perspektívát ad nekem, hiszen nagyon hálás vagyok, hogy van munkám, és tudom, hogy ez tett azzá, aki vagyok, és tartott távol attól, aki nem szeretnék lenni. A családomban nem sokan fejezték be még a középiskolát sem, vagy abbahagyták a főiskolát. Olyan családból származom, ahol sok volt a szerelő és a pincér. Tehát nem volt túl sok ambíció a családban. (Nevet) Tehát ők kb úgy néztek rám, mint egy idegenre. "  Mi megmondtuk neki, hogy maradjon otthon és szüljön gyerekeket, de nem. Ő csak csinálta a saját külön dolgait, és most fél pucér képek jelennek meg róla." A családom nem tudta, hogy mit gondoljon rólam. A családom nem fog úgy besétálni, egy karácsonyi bulira, hogy mindenkit elkápráztatnak az iskolai végzettségükkel, de megtanítanak a gyakorlati dolgokra. De ugyanakkor azért mert ott dolgoztam ahol, képes voltam iskolába járni New York-ban. És találkoztam különféle emberekkel, megismertem a kultúrájukat és ezt a családom el sem tudná képzelni. ÉS ez jobbá tett, ez 100%. Tehát amennyire szeretem a sorozatot és a karakterem, úgy gondolom, hogy most kapni fogok egy kis időt, hogy valaki más legyek.

- Más szóval kell egy kis szünet a Charmed után.

- Igen.

- Az egyik előnye annak, hogy szerepeltél az, hogy Anyukádat be tudtad iratni a főiskolára.

- Igen. Tudod, az édesanyám 15 évesen lett velem terhes és 16 volt, amikor megszülettem. Mindez 1973-ban volt, az abortuszt még csak akkor legalizálták, és ez elég kényes téma volt akkoriban. Kirúgták a középskolából is biztosítási okokra hivatkozva, hogy nem tudná fizetni a meg nem született babának is. AMi elég fura volt, mert esti iskolába járhatott. Csak nem akarták ott látni terhesen, férjezetlenül. Az apukám 17 éves volt, össze házasodnak, és próbálkoztak, hátha működni fog a dolog. 3 évig maradtak együtt, de még gyerekek voltak. Aztán anyukám nem folytatta az iskolát, természetesen azért is mert rossz élmény volt neki, hogy csak úgy "elrejtették a sötétben". Nem mehetett főiskolára mint a többi ember. Tehát megszerezte az érettségit New York-ban és utána elhatározta, hogy elvégzi a főiskolát. És ez nem csak arról szólt, hogy megszerezze a diplomát, sokkal inkább az önmegvalósításról. Én pedig felvállaltam az anyagi oldalát. Tehát ez egy nagyszerű dolog volt nekem is, és neki is.

- A diplomaosztón játszottad a meghatódott szülőt?

- Oh igen, a közönségben ültem, ő felment a diplomáét, és sírt. Ott volt a Nagymamám is, és én is a közönségben. Egy kicsit vicces volt, hogy 3 generáció is ott van és a középső generáció diplomázik.

- Visszanézve, szerettél volna egy teljes részt rendezni a Bűbájos boszorkákban?

- Oh, tudod van nekünk egy színészünk (Shannen Doherty), aki már rendezett egy részt, és remek munkát végzett, és még mindig nem tudom, hogy hogyan is csinálta. Úgy gondolom, hogy azok a részek, amiket ő rendezett nagyon jók lettek. és emlékszem, hogy mennyire frusztrált volt ez idő alatt. Hiszen vannak nagyon jó ötleteid a műsorhoz, azonban figyelni kell a költségeket is. Nincs pénzünk és időnk se arra, hogy olyan legyen az adott rész, mint amilyennek mi azt valójában elképzeltük. És tudom, hogy ez nagyon nehéz munka, mert minden rendező ezen idegeskedik, hogy ki tudják hozni a költségeknek megfelelően. 

- Nehéz kérdés: Van kedvenc részed, vagy kedvenc emléked a sorozatból?

- Tudod, van néhány, a legelső talán az, amikor megtudtam, hogy kisbabát várok, ez a 6. évadba volt, és nagyon szerettem azt a részt: Sword and the city (6. évad, 8.rész: Arthur királynő). Azért éppen ez a rész, mert rengeteget szórakoztunk a forgatáson, és nagyon fontos része volt az életemnek. A másik nagy kedvencema Morality Bites (2. évad 2. rész: Utazás a jövőbe), azt a részt mindenki szerette. Shannen western-es része is nagyon tetszett. És amit széntén Shannen rendezett, a 3. évad utolsó része, ahol a haldoklót játszottam. (Nevet) Nagyszerű haldokló jelenet volt, fura így rágondolni, de...

- Hány ilyen haldokló jeleneted volt a sorozatban?

- Oh, azt hiszem 6 körül.

- Ez olyasmi,min a Star Trek, ahol meghalnak a szereplők, de mindig visszatérnek. 

- Igen, nekem sokkal több volt a haldoklós jelenetem, mint bárki másnak. Már kifogyok az ötletekből, nem tudom hogy csináljam. (Nevet)

- Nehéznek találod, hogy mindig máshogy csináld?

- Természetesen! És remélem, hogy senki sem panaszkodik, hogy " Ő mindig ugyanúgy csinálja" Az lenne a legnagyobb bukásom.

- Mit szeretnél hazavinni magaddal a forgatásról?

- Mit szeretnék? Oh, nem szeretném elmondani, de ha egy nagy könyv eltűnik, akkor azt ne nálam keressétek.