Interjú Julian McMahonnal

- Az első kérdésem az lenne, hogy jobban élvezed a "rossz fiús" karaktereket, mint a normális pasit játszani?

- Igen, határozottan. Ezeket a karaktereket azért szeretem jobban, mert sokkal különlegesebbek, mint a minden napi élet. Ez az, amiért szeretek színészkedni, és ez az, amit a karrierem nagy részében csinálok.

- Hatással van az életedre, amikor pszichológiai szerepet játszol?

- Úgy gondolom minden szerep pszichológiai kicsit. Azért, mert egy pszichológiai filmben szerepelünk, az nem jelenti több pszichológiát a színész számára, mint amikor másik szerepet játszol, tehát minden szerep tartalmaz egy kis pszichológiát magában. Úgy értem hogy legyen elképzelésed az adott színészről, meg kell nézni egy részletet a filmjéből, és ki kell értékelned saját magadnak érzelmileg és pszichológiailag, és utána rájössz, hogy a színész teljes mértékben különbözik az adott karaktertől.

- Értem. Az, hogy elveszítesz valakit, nagyon központi dolog a te életedben. Hatással van rád, amikor valami ilyesmit látsz, vagy egy ilyen karaktert játszol?

- Igen, természetesen. Úgy értem, amikor elolvasom a szövegkönyvet, akkor van egy érzelmi pont, amikor ezt érzem. Nehéz elmagyarázni. Különösen ezt érzem a film vége előtt 15-20 perccel, amikor megkísérlem megkemnteni valakinek az életét - különösen, amikor benne vagy ebben az időszakban - de megkíséreled megmenteni valakinek az éltetét, aki fontos számodra, és a fő támaszod, különösen amikor a feleségedről, a férjedről, a családoról vagy a két gyermekedről beszélünk.

- Reméled, hogy a Megérzés című film érzelmeket fog kiváltani a közönségből?

- Tudod, igen. Remélem. Úgy értem, mindig egy egyéni élménynek  kell lennie. De úgy értem, hogy amikor kisétálsz a moziból-ez az egész megbecsülés - meg kell becsülnöd amid van. Ez egy nagyon fontos üzenet. A fontos üzenet, amit a filmektől kapok, és megállok azért, mert tudom, hogy fontos amit látok, a pillanat, amikor megbecsülöd azt amid van, mert ez számomra nagyon fontos.

- Értem. És mikor kezdtek ismét forgatni?

- Ezen a nyáron, júniusban.

- Milyen volt egy olyan férfi szerepét eljátszani, aki halott és nem halott, halott és nem halott, és végül rájönni, hogy tényleg nem halott?

- Hát, amikor ő halott volt, akkor én arról nem tudtam. Érted hogy mire gondolok? Például amikor Jim halott volt, ő arról nem tudott. Tehát én soha nem játszottam a halott fickót, csak az élőt. És ez csak egy dolog volt nekem, ellentétben Sandy-vel, akinek el kellett játszania, hogy minden egyes nap hogyan változik. Az én szerepem valójában napról napra életben volt. Tehát nekem rendben volt, neki viszont meg kellett tapasztalni a csütörtököt, pedig még nem is volt csütörtök - ami egy kicsit furcsán hangzik, hogy a következő csütörtökről beszélek - ha még nem éltük meg, de szükséges, hogy a megfelelő helyen legyek, amikor ez az egész dolog megtörténik. Van ennek értelme? (nevet) Nagyon nehéz szituációban találom magam, probálom magyarázni, ezt a rendkívül bonyolult filmet, nem túl sok sikerrel, fenntartva a valóságot,a hol voltam. Még mindig nincs értelme igaz? (nevet)

- Szóval, mint Jim sosem voltál halott, mindig csak az élőt kellett eljátszanod, igaz?

- Igen, köszönöm a segeítséget. (nevet)

- Köszönöm, hogy időt szakítottál arra, hogy válaszolj a kérdéseimre.

- Igazán nincs mit.

FORRÁS: CHARMED MAGAZIN 

charmed500.gportal.hu Copyright ©